Nyíregyházán napok óta verseny folyik: ki bírja tovább fürdés nélkül

Nyíregyházán kialakult egy helyzet, amire senki nem nevezett be, mégis mindenki részt vesz benne. Napok óta tart a csendes, szervezetlen, de annál elszántabb verseny: ki bírja tovább fürdés nélkül. Nincsenek szabályok, nincs zsűri, és nincs díj sem. Csak a kitartás.

A jelenség nem látványos. Nem posztolják, nem számolják, nem mérik. Egyszerűen történik. Az emberek reggel felkelnek, belenéznek a tükörbe, megállapítják, hogy „ez még belefér”, és elindulnak a napjukra. A döntés nem hősi, inkább praktikus.

Eleinte még mindenki azt gondolja, hogy átmeneti. Majd este. Majd holnap. Aztán telnek a napok, és a fürdés gondolata lassan elveszti sürgősségét. Nem azért, mert nem lenne jó, hanem mert nem kritikus. Az ember alkalmazkodik. Mindig alkalmazkodik.

A városban közben minden megy tovább. A boltok nyitva vannak, az ügyintézés zajlik, a buszok jönnek-mennek. Senki nem kérdez semmit, mert senki nem akar válaszolni. Ez nem titok, inkább közmegegyezés. Egy kollektív „majd később”.

A versenyben nincs győztes. Aki kiesik, az nem veszít, csak megadja magát. A többiek tudomásul veszik, és folytatják. Nem bírálják, nem ítélkeznek. Mindenki tudja, hol tart, és ez elég.

A szakértők szerint az ilyen helyzetek nem krízisek, hanem állapotok. Nem megoldani kell őket, hanem kivárni. A fürdés visszatér majd, amikor időszerű lesz. Addig is mindenki teszi a dolgát, kicsit szorosabb határokkal, kicsit nagyobb türelemmel.

Ez nem verseny az idő ellen.

Ez verseny a megszokással.

És egyelőre döntetlen.

Szakértők szerint ez már mindegy.